" A blues kompozíciók alapvető 12 ütemes lírai keretét egy 12 ütemes szabványos harmonikus 4/4-es időjelzés tükrözi . A tizenkét ütemes blueshoz kapcsolódó blues akkordok általában három különböző akkord halmaza, amelyet 12 ütemben játszanak le. Római számokkal vannak jelölve, utalva a progresszió fokára . Például egy C- billentyűs blues esetében a C a tonikus akkord (I), az F pedig a szubdomináns (IV). Az utolsó akkord a domináns (V) turnaround , amely az átmenetet jelzi a következő folyamat elejére. A dalszöveg általában a tizedik ütem utolsó ütemére vagy a 11. ütem első ütemére végződik, és az utolsó két ütemet szünetként a hangszeres kapja; ennek a kétütemes törésnek, a fordulatnak a harmóniája rendkívül összetett tud lenni, olykor egyetlen hangból áll, amelyek ellenszegülnek az akkordok elemzésének.  

• Afrikai blues, Blues-rock, Chicago blues, Country blues, Electric blues, Gospel blues, Jump blues, Punk blues, Rhythm and blues, Soul blues

A blues egyszerre egy zenei forma és egy zenei műfaj, amely a 19. századi, Egyesült Államokbeli mélydéli afroamerikai közösségektől származik, spirituális- és munkadalokból, hollerekből, üvöltésekből, kántálásokból és ritmikus elbeszélő-balladákból áll.[1] A blues alapját a tipikus akkordmenet és a blue note jellemzi. A tizenkét ütemes blues az egyik legelterjedtebb akkordmenet, de ezek a tulajdonságok megtalálhatók a dzsesszben, a rhythm and bluesban és rock and rollban is.

A bluest nem csak az alapvető ismertetőjegyei jellemzik, hanem az ének, a basszusmenet és a hangszerek is. Számos alműfaja létezik, a vidéki bluestól kezdve a városi bluesig, ahol többé-kevésbé népszerű volt a 20. század különböző időszakaiban, de a legismertebb a delta, a Piedmont, a jump és a Chicago blues. A második világháború után az akusztikust felváltotta az elektromos blues és még ismertebb lett. Az 1960-as és az 1970-es években kifejlődött a blues-rock műfaj.

A „the blues” angol kifejezés a „the blue devils”-t jelenti (magyarul „a kék ördögök”), amely a fájdalmasságra és a szomorúságra utal. Ezt a kifejezést George Colman, Blue Devils című 1798-as egyfelvonásos komédiájában lehetett először hallani.[2] Viszont meglehet, hogy a kifejezés máshonnan ered: az afro-amerikai zenét játszó Hart Wand Dallas Blues című 1912-es száma volt a legelső bejegyzett blues zenemű.[3][4] A szám szövegében gyakran tetten érhető a depressziós hangulat.[5]  "

Alműfajok: : Boogie-woogie, Classic female blues, Country blues, Delta blues, Electric blues, Fife and drum blues, Jump blues, Piano blues 

Forrás: Wikipédia