street music ♫𝅘𝅥𝅯 zenei blog
" A blues kompozíciók alapvető 12 ütemes lírai keretét egy 12 ütemes szabványos harmonikus 4/4-es időjelzés tükrözi . A tizenkét ütemes blueshoz kapcsolódó blues akkordok általában három különböző akkord halmaza, amelyet 12 ütemben játszanak le. Római számokkal vannak jelölve, utalva a progresszió fokára . Például egy C- billentyűs blues esetében a C a tonikus akkord (I), az F pedig a szubdomináns (IV). Az utolsó akkord a domináns (V) turnaround , amely az átmenetet jelzi a következő folyamat elejére. A dalszöveg általában a tizedik ütem utolsó ütemére vagy a 11. ütem első ütemére végződik, és az utolsó két ütemet szünetként a hangszeres kapja; ennek a kétütemes törésnek, a fordulatnak a harmóniája rendkívül összetett tud lenni, olykor egyetlen hangból áll, amelyek ellenszegülnek az akkordok elemzésének.
Afrikai blues, Blues-rock, Chicago blues, Country blues, Electric blues, Gospel blues, Jump blues, Punk blues, Rhythm and blues, Soul blues
A blues egyszerre egy zenei forma és egy zenei műfaj, amely a 19. századi, Egyesült Államokbeli mélydéli afroamerikai közösségektől származik, spirituális- és munkadalokból, hollerekből, üvöltésekből, kántálásokból és ritmikus elbeszélő-balladákból áll.[1] A blues alapját a tipikus akkordmenet és a blue note jellemzi. A tizenkét ütemes blues az egyik legelterjedtebb akkordmenet, de ezek a tulajdonságok megtalálhatók a dzsesszben, a rhythm and bluesban és rock and rollban is.
A bluest nem csak az alapvető ismertetőjegyei jellemzik, hanem az ének, a basszusmenet és a hangszerek is. Számos alműfaja létezik, a vidéki bluestól kezdve a városi bluesig, ahol többé-kevésbé népszerű volt a 20. század különböző időszakaiban, de a legismertebb a delta, a Piedmont, a jump és a Chicago blues. A második világháború után az akusztikust felváltotta az elektromos blues és még ismertebb lett. Az 1960-as és az 1970-es években kifejlődött a blues-rock műfaj.
A „the blues” angol kifejezés a „the blue devils”-t jelenti (magyarul „a kék ördögök”), amely a fájdalmasságra és a szomorúságra utal. Ezt a kifejezést George Colman, Blue Devils című 1798-as egyfelvonásos komédiájában lehetett először hallani.[2] Viszont meglehet, hogy a kifejezés máshonnan ered: az afro-amerikai zenét játszó Hart Wand Dallas Blues című 1912-es száma volt a legelső bejegyzett blues zenemű.[3][4] A szám szövegében gyakran tetten érhető a depressziós hangulat.[5] "
Alműfajok: : Boogie-woogie, Classic female blues, Country blues, Delta blues, Electric blues, Fife and drum blues, Jump blues, Piano blues
Forrás: Wikipédia
Ajánlás / személyes kedvenc
" Én nem hiszek egy beavatkozó istenben, De tudom, kedvesem, hogy te igen, De ha hinnék, letérdelnék és arra kérném, Ne tegyen semmit, ha rólad van szó, Egy hajszáladat se érintse, Hagyjon csak úgy, ahogy vagy, És ha (mégis) úgy érzi, vezetnie kell téged,, Hát vezessen a karjaimba, A karjaimba, Óh, Uram, A karjaimba.
És nem hiszek az angyalok létezésében sem, De ha rád nézek, eltűnődöm, vajon igazam van-e, De ha hinnék, mind ide idézném őket, ,És azt kérném, hogy őrködjenek feletted, Hogy mindegyik gyújtson egy gyertyát neked, Ami fénylővé és tisztává teszi az utad, Hogy - akár Jézus - kegyelemben és szeretetben járhass, És a karjaimba vezessenek téged, A karjaimba, Óh, Uram, A karjaimba.
De hiszek a szeretetben, És tudom, hogy te is, És hiszek valamiféle ösvényben, Amit én és te együtt járhatunk végig, Ezért őrizzétek meg a gyertyáitok lángját, És tegyétek fénylővé és tisztává az útját, Míg vissza-vissza nem tér, Mindörökkön-örökre, A karjaimba, Óh, Uram, A karjaimba "
Forrás: https://lyricstranslate.com/hu/my-arms-karjaimba.html